Ma reggel miközben kávéztam a szikrázó áprilisi napsütésben az erkélyemen...ráeszméltem, hogy nem vagyok egyedül! Állt mellettem valaki! Balra pillantottam és a teljesen kiszáradt, gyantában csöpögő, megbarnult karácsonyfa volt az! Már már azon izgultam, hogy tüzet fog, így elhatároztam, hogy a helyzet türhetetlen. Főképp, hogy mostmár a bozóttüzek ideje van. Aki felróná, hogy miért vártam idáig annak; 2009-ben a mai nap volt a 10. szabadnapom. Így érthető okokból nem volt kedvem a szúrós döggel birkózni a szomszédok csalódására. Meg is vártam az éjszaka eljövetelét, hogy majd a jótékony sütétségbe búrkolózva, megszabadulok a szeretett fától, szép csendben. Nem sikerült! Mivel még szent este előestéjén eltörtem a karácsonyfa talpát, némi facsavarral ráfurtam azt. Derekasan megszenvedtem, leizzadtam mire sikerült, levadászni a talpat. Persze a teszkó fém jól zörög így fél tíz tájba. Szerintem a szomszédok imáikba foglalták a nevem! A másik nehézséget a lehulló tűlevelek jelentették, melyekből jópárnak sikerült a talpamba, kezembe állni. Kisvártatva tompa puffanással zuhant az utcára barátunk, megtörve az éjszak csendjét. A tetemet teljesen meztelen vonszoltam koporsóját jelentű kukához. Dolgos este volt, és boldog karácsony!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.